(Akkor is) Orvos leszek

Soha nem adjuk fel!

Receptek a vizsgaidőszakra: A Huszák-módszer

Nos, tavaly felvettem egy kurzust, aminek a címe az Egészségnevelés alapjai volt. Egyrészt magtud kreditet ad, abból ráadásul kettőt és csak egy beadandót kell leadni belőle még a szorgalmi időszakban, így úgy voltam vele, hogy ugyan mi baj lehet belőle?

A kurzus során végigmentünk a mostanában remélem terjedő prevenciós témákon: alkohol és drog, internet függőség, szexualitás, tanulás.
Az egyik szexes órán találkoztam először a fiatal fickóval, aki széles mosollyal az arcán közölte, hogy őt Huszák Lászlónak hívják és most arról akar beszélni, hogy hogyan kellene a szexuális felvilágosításokat megkezdeni. De nem nagyon tudtunk erre odafigyelni. Ugyanis miközben beszélt, a kezében egy fából faragott fallikus objektumot markolt és azzal gesztikulált hevesen.

Az egyik ember, aki miatt még nem lettem műkörmös. Köszönöm.

Elkezdett sztorizgatni még diák korából, hogy mikor ő ment felvilágosítani, milyen tapasztalatai voltak, elmesélte mikor 5 kg banánnal és "a legolcsóbb óvszerből egy 50 darabot legyen szíves" mondattal állt be a közért pénztárához, vagy mikor költözésnél a barátnője megtalálta a már előbb emlegetett fa falloszt egy láda mélyén... Az egész paliból áradt egy olyan lendület és pozitív energia, hogy őt hallgatva eltűnt minden fáradtság a szemünkből, minden megkínzott gondolat a fejünkből, csak töltődtünk azzal a pozitív energiával ami mint a Niagara ömlött ránk, a hallgatóságra.

Pár héttel később már nagyon a finishben, az utolsó órák egyikére meghirdették, hogy a pozitív életszemlélet meg tanulási technikák vagy mi az anyám... már a címre sem emlékszem, viszont megláttuk az előadó nevét: Huszák L. Nem volt kérdés, hogy megyünk.

Azt hiszem, a sebészet előadójába zsúfoltak be minket, egy jóval kisebb terem, mint a nagyokiban volt, alig fértünk el. Ismét ugyanolyan lendülettel beszélt, mint korábban, Hozott motiváló irodalmat és filmeket (Dr. House pl.) és elmondta, hogy ő hogyan járta ki az orvosit. Ja, mert amúgy orvos.

A módszer (igyekszem jól visszaadni, aztán remélem, nem találja meg és böki tökön magát, hogy mekkora marhaságot hordok itt össze az ő előadásából) lényege az volt, hogy az életben hozzunk létre három prioritási szintet, vagy inkább célokat. Az első kategória azok a célok, amiket most és azonnal teljesíteni kell. A második kategória egy kicsit komplexebb, messzire mutatóbb  célokat tartalmazza, tulajdonképpen ezeknek a megvalósítására van az első kategória. A harmadik szinten valami hatalmas monumentális cél magasodik, ami az egészet mozgatja és motiválja. Szóval megpróbálom megmutatni egy példán keresztül, hogy az én életemben ez most hogy van, hátha úgy érthetőbb:

  1. A mai nap folyamán 10 élettan tételt kell megtanulnom és 30-at átismételni.
  2. Ebben a hónapban le kell szigorlatoznom élettanból
  3. Orvos leszek.

Szóval elvileg ezek a lépések segítenek a célt szem előtt tartani és motivált állapotot biztosítani, ami -mint tudjuk- a legoptimálisabb lelkiállapot a cselekvésre. Furcsa, de csak visszagondolni erre az előadásra már olyan érzetet keltett bennem, hogy azonnal tanulnom kell egy jobb világért.
Lehet ezt úgy is csinálni, hogy az ember masszívan utálja az egészet (mint én az anatómiát) de lehet közben megtalálni benne a "szépséget". Hogy mégis milyen érdekes, hogy hány féle-fajta Interleukint képes az ember szervezete alkotni...

Ps: mikor most képet kerestem, találtam egy oldalt, nézzetek el rá, komolyan :) Akkor megértitek, miért írtam ezt le.

http://vitaldoki.hu/vetes-aratas

Bukásról haladóknak: Mi az a vizsgakurzus?

Akkor folytassuk onnan, ahol abbahagytuk az előző bejegyzésnél. Ha az ember már eligazodott az UV-k rejtelmes világában, az már jó. Illetve jónak nem jó, mert bukni nem szép dolog, de legalább próbálkozott.
Mi a helyzet akkor ha kifutunk az időből, negyedjére sem lett meg a vizsga, és a következő szemeszter már az ablakon kopogtat?


Ilyenkor sem kell (még) kétségbeesni, megfelelő hozzáállást viszont mindenképp kell tanusítani főleg a következő félév során, ugyanis ekkor játszható meg a sajnos sokszor használt mentőövem: a vizsgakurzus.

Mi az a vizsgakurzus? A 2014-ben kiadott Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat értelmében ez a deffiníciója: 
"9.2. A nem teljesített kurzus teljesítése első alkalommal vizsgakurzus felvételével, ezt követően pedig a kurzus teljes megismétlésével lehetséges. Egy félévben legfeljebb 2 vizsgakurzus vehető fel. A vizsgakurzusra való jogosultság feltétele a vizsga teljesítésének legalább egy alkalommal történő megkísérlése. (...) A nem teljesített gyakorlat vizsgakurzusként nem vehető fel."

Oké, mi ebből a lényegi információ?

  1. A vizsgakurzus egy olyan intézmény, hogy ha nincs meg a tárgyad, a következő szemeszterben felveszed ismét. Ekkor már óráid nem lesznek, "csak" vizsgáznod kell belőle.
  2. Itt érdemes azon is elgondolkozni, hogy egyes tantárgyak vagy vizsgák felvételéhez milyen követelmények vannak. Két típus van: kurzusteljesítés kell hozzá, vizsga kell hozzá. Előbbi esetben a vizsgakurzus nem megoldás.
  3. Egy félév során maximum két nem teljesített tárgyad lehet. Erre baromira tessék odafigyelni!
  4. A vizsgakurzus intézménye csak akkor él, ha legalább egyszer becsületesen megbuktál. Úgyhogy akárhogy is futsz kifele az időből, minden tárgyból legalább egyszer menj el szépen vizsgázni.
  5. A gyakorlatok nem vizsgaigényesek, viszont sokszor a meglétük feltétele egy-egy vizsgának. Több módszer van erre: ha túl sok gyakorlatról hiányoztál, nem vizsgázhatsz, ha a gyakorlati dolgozataid átlaga nem x vagy annál nagyobb, nem vizsgázhatsz (lsd. anatómia: bonctermi utóvizsga) stb.

Eddig szép és jó, hol a csapda?

A másod- és harmadév lezárja az úgynevezett Alapozó és Preklinikai modult. (A másodév zárja az alapozót, a harmad a preklinikait) Éppen ezért itt húz meg az egyetem két szép választó vonalat: a másodévesek jobban teszik, ha minden tárgyuk megvan, de nekik még van egy olyan kibúvó lehetőségük, hogy a mikrobiológiát továbbvihetik vizsgakurzusként. De ha más is hiányzik, akkor varázslatos sebességgel újra másodévben találják magukat. Harmadévben nincs kegyelem. Vagy megvan és mehetsz orvost játszani, vagy nincs meg és maradsz.

De ez már az évismétlés, amivel külön fogunk foglalkozni, addig is Boldog Karácsonyt és UV mentes Újévet! :)

Bukásról kezdőknek: az alapok

Úgy érzem, most egy hiánypótló alkotás következik. Legalábbis ha ezekkel a szabályokkal tisztában lettem voln

a időben, lehet, hogy sokkal boldogabb, könnyebb és finomabb illatú lett volna az életem, de hát aki hülye ugye... az a saját kárán sem -tartja a mondás.

A vizsgán való eltaknyolás egy viszonylag hétköznapi képződmény, főleg ha az ember nem az élbolyba tartozik (lsd. korában az egyetemista típusokat). Mit lehet ilyenkor tenni?

Az első és legfontosabb: Vedd fel az új időpontot! Egyrészt azért, mert vannak olyan tárgyak (pl. Anatómia) ahol külön helyek vannak nyitva UV-sok számára. Ezek a helyek viszont már jóval korlátozottabbak, így ha nem akarsz lemaradni, futás! Másrészt ha elfelejted felvenni az új vizsga időpontját és emiatt megcsúszik a féléved, akkor nincs ember a Földön akit jobban utálnál magadnál egy ilyen kis hiba miatt.

Amit az új időpontról tudni kell:

  1. Hiába volt a vizsga szóbeli és te már 10-kor tudod, hogy ez bizony egy kövér bukta, amíg a jegyed az ETR-be be nem kerül, addig hiába is próbálkozol, nem fog sikerülni felvenni semmiféle időpontot az adott tárgyból.

  2. Ha meg is vártad, hogy kipirosodjon az a kis karika ami eddig narancsszínben virított, akkor sem szabad minden időpont! Bukott vizsga után 3 MUNKAnapot kell várni az újabb időpont felvételéhez. Ezzel a ponttal mindenképp érdemes számolni, ha csak bukni mész.

Ha megvan az időpont, akkor beszéljük egy kicsit a lehetőségekről számok tükrében:

1 tantárgyból

3x tudsz menni vizsgázni egy félév alatt.

3 vizsgából az 1. nyilván adott. A második UV 1 névre, a harmadik UV 2 névre hallgat. Ugyanez a módszer abban az esetben, ha valaki pl. javításra vetemedne.
VIGYÁZAT! WARNING! ACHTUNG!
Az UV 2 már nem ingyenes államilag támogatott buli! Minden UV 2-re az egyetem bizonyos összeget ró a hallgatóra. (ETR-ben/csekken be kell fizetni)

Na most. Itt jönnek a csavarok. Ha netán három vizsga mégse lenne elég (ki tudja) akkor abban az esetben negyedik alkalom egy úgynevezett Dékáni méltányossági kérelemmel igényelhető. Ezt ne nagyon lőjétek el, mert mindenkinek csak 2-3 van (azt hiszem, a legfrissebb most a 2) és ki tudja, mikor lesz rá nagyobb szükséged.

Ha tavaszi félév van, akkor még szebb a helyzet, Dékáni MK-val helyet biztosíthatsz magadnak az igen elit Dékáni Hét-nek nevezett fergeteges partin. A legutóbbi változtatások szerint a feltételek: csupán egyetlen vizsga vehető fel az időpontra, de az mindenképpen uv legyen.

Remélem, sikerült összefoglalnom a féléves vizsgák lehetőségeit, hátha hasznos lesz még egyszer valakinek. Egyébként van erre egy nagyon egyszerű megoldás. Ne bukjatok és akkor nem kell ilyen baromságokkal tökörészni :D

Egy korszak véget ért

Két és fél év szenvedés után végre eljött az a pillanat, amikor végleg magam mögött hagyhattam az anatómiát. Ötödik vizsgaalkalom. Senkinek nem kívánom. Az egész félévemet erre az egy vizsgára tettem fel. Az egyetem is segített benne, indított egy kurzust Bonctermi konzultációs gyakorlatok címmel. Itt aztán összegyűlt a bukott anatómiások apraja-nagyja és egy kiutalt gyakorlatvezető felügyelete alatt barátkoztak a tetemekkel. Utólag is, meg akkor nézve is hasznosnak bizonyult az óra. Én pl. csapnivalóan tájékozódom még a való életben az utcákon is –hát még egy emberen! Viszont fél év alatt rengeteget lehet fejlődni, és nem állítom, hogy mindent azonnal meg tudnék találni, de már az is haladás, hogy mostanában nem szoktam összekeverni a nyelőcsövet az aortával. A sors különös fintora, hogy vizsgán mégsem kellett tetemhez mennem. Néha volt egy kis elméleti pallérozás is, akár csak a rendes bonctermi gyakorlatokon, a bonyolultabb részeket vettük át és megpróbáltak mindent egészben láttatni, hátha úgy jobban megértjük.

Rájöttem: az anatómiában egy szabály van: kérdezz! Évek alatt úgyis annyi tanár fog még beléd rúgni akár jogosan, akár kedvtelésből. Eggyel több vagy kevesebb mit számíthat? Mert ez a legrosszabb ami történhet ha kérdezel. (persze nem ez fog, válaszolni fog és jó esetben nem néz teljesen hülyének) Viszont legyenek az embernek kérdései és lássa át az egészet, mert csak úgy fejlődik. Ezt a gyakorlatvezetőmtől tanultam, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Aztán eljött az első vizsganap, amikor úgy döntöttem, megválok a feszültségtől. Korántsem mondom, hogy a jegyem a felkészültségi állapotomat tükrözi, sajnos ez a vizsga ilyen, nagyon nagy szerepet kap benne az a bizonyos szerencse faktor. A szerencse, amiből nekem nem hogy rengeteg, de annyira sok jutott ki, hogy valószínűleg az egész egyetemét elhasználtam tíz évre előre. Az első nap ahogy én tapasztaltam (és higgyétek el, én tapasztaltam bőven) nagyon rendesek. Kedves arccal várták a vizsgázókat, mintha nyoma se lenne a régről ismert vicsorgó vérszomjas doktoroknak. Viccelődünk a tételhúzásnál. Leborítom a csontokat tartalmazó dobozt. Elcsuklik a hangom felelés közben, de mosolyogva megvárják amíg összeszedtem magam.

Aztán a végén a Professzor Úr rám néz és elmondja azt a varázsmondatot, amire hat hónapja vágyom: Átment.

Átmentem.

És bár ez nem egy Oscar-gála, azért szeretnék itt pár sort szentelni első sorban a gyakorlatvezetőmnek és néhány barátomnak és volt vagy jelenlegi szobatársamnak a szakmai felkészítésért. Legalább ennyire, ha nem jobban vagyok hálás a bombabiztos hátországomnak, akik az ösztönzés különböző formáit képviselték -legyen ez atyai szigor vagy anyai mégnagyobb szigor- és természetesen a páromnak, aki minden elképzelhető módon segített, akinek tulajdonképpen a lelki stabilitást köszönhetem az elmúlt hónapokban. Köszönöm nektek a diplomám első sarkát :)

Akkor hogy is volt ez?

Mivel egy ideje nem írtam, magyarázattal tartozom, hogy miért szívódtam fel. A helyzet az, hogy aki már olvasta az előző bejegyzéseket, rájöhetett, hogy évismétlő vagyok. Ismét másodéves lettem, mert a biokémia vizsgáimon kívül egy darab megveszekedett vizsgácskát se tudtam letenni. Aztán bepánikoltam, kifutottam az időből, és elég is volt ennyi ahhoz, hogy újra a másodévben találjam magam. Nagyon nehéz volt ezt elfogadni, égett a pofám mikor véletlenül összefutottam a régi csoporttársakkal, de nem ismertem félre őket, egy részükkel még most is tartom a kapcsolatot, mindig bíztatnak, hogy ne adjam fel és nem gáz ugyan már, ne csináljam hogy itt össze-vissza szégyellem magam. Hónapokig tartott, mire képes voltam együtt élni ezzel a tudattal és nem is mertem folytatni a blogot egészen addig a pontig, amíg biztossá nem vált, hogy az orvosi pályafutásom nem itt és (legalábbis) nem most fog véget érni.

Visszatekintve erre a félévre, azt kell mondjam, tanulságos volt. Egy olyan félév volt, amit nagyrészt a családommal tölthettem újra, rengeteget segíthettem pl a házimunkában…J És tanulással. Körülbelül október táján untam meg a sorozatokat. Nem viccelek. Meguntam őket, egyszerűen már szánalmas kifogásnak tartottam a sorozatnézést tanulás helyett. Szépen lassan egyre több időt töltöttem el az íróasztalnál, egyre több összefüggést fedeztem fel, egyre árnyaltabb képet kaptam az emberi testről. A vízválasztó vizsgám előtti este furcsán nyugodt voltam. Úgy éreztem, hogy ez, amit ebben a fél évben csináltam, tanulás volt. Így kell tanulni. Nem akarom elkiabálni, de talán ez volt a legfontosabb, amit a második másodévemből tanultam.

Volt egyszer egy Medikus...csakaszotecsakaszote!

Igen. Most ért véget életem első Medikus Kupája. Kegyetlenül jó volt :D Az az igazság, hogy én csak amolyan "nyugger módban" vettem rajta részt, mert demo volt, demo lesz, beteg voltam, fájt a fejem, nem volt kedvem, ma inkább bújjunk össze...tudjátok.

De hogy mi történt? Pénteken kimentünk a Gellért Szabadidőközpontba Újszegedre. Ami messze van. Nagyon messze. Tehát mire félrészegen megtaláltuk a buszmegállót, már lassan égi csodákért fohászkodtunk, de csak odaértünk. A helyszínen még gyorsan megittuk a csak és kizárólag antioxidánsokat és rostos gyümölcslevet tartalmazó innikét, majd átestünk egy detektoros ellenőrzésen és már bent is voltunk. A társaság egy részének heves tiltakozását teljesen figyelmen kívül hagyva robbantunk be a Kelemen Kabátban koncertre, ahol egyből megjelent Niki Lauda és a jó hangulat és hatalmasat táncoltunk és buliztunk. Egy kicsit kétségbe estem, mikor már búcsúzkodtak és a Nyári gyerekek még nem hangzott el, de a végén csak eljátszották :) Aztán éjfélkor elindultunk haza. Gyalog. Egy óra részeg kóválygás után (amihez hozzájárult a medikus vödör névre keresztelt itóka) már csak arra volt erőnk, hogy beájuljunk az ágyba, ahonnan másnap reggel káromkodva keltünk, mert "csak megnéznék már egy meccset"

Szóval szombaton nekivágtunk és nyakunkba vettük újra Újszegedet. De most már okosabbak voltunk: kerestünk buszt ami perceken belül kivitt. Hm. Bár nem pont oda ahova szerettük volna, de kijutottunk. Megnéztünk egy férfi röplapda meccset, Pécs ellen játszottunk, és nincs mit szépíteni: csúnyán kikaptunk. Onnan találtunk egy városnéző kisvonatot ami a meccsek között szállította az embereket. Az elragadtatott pécsieket egy külföldi hallgató is kísérte, aki derékból lógott ki a vonatból és magából kikelve üvöltötte, hogy Póóóóteoléééé! Persze a szurkolók jobban tudták az útvonalat a vezetőnél, minden körforgalomnál bíztattuk, hogy még egy kört, illetve mikor elhúztunk az uszoda mellett, egyik pécsi haverunk hangosan méltatlankodva így kommentálta az eseményeket: Itt az uszoda, álljunk már meg! F*szkivan! -a keletkezett derültséget csak fokozta az előbb emlegetett pécsi külföldi aki gyanútlanul érdeklődött: What does it mean?

A vizilabda meccset a debreceniek ellen végül megnyertük, de ez a győzelem többünk hangszálaiba került. Hatalmas ováció kísérte a fiúkat és bár a szabályokhoz közöm nem volt, azért még én is élveztem a meccset. 
Végül focit néztünk szintén Debrecen ellen, egészen izgalmas volt még egy laikusnak is, és bár az eredmény végül 3-3 lett, a végén a foci összesítettet megnyertük, szóval volt egy kis sikerélményünk is :)

Aznap már nem bírtunk több meccsre kimenni, meg sietni is kellett nagyon, mert este hétre datálták az On Call elnevezésű bandát, akik civilben aneszteziológusok, de azért tudnak zenélni is. Nem is kicsit. Nagyon király volt a koncert, tényleg jók voltak, csak azt sajnáltunk, hogy ilyen korán voltak és még senki nem ért ki. De mi azért az első sorban tomboltunk!

Másnap már nagyon elfáradtunk, semmire nem volt energiánk, de azért az eredményhirdetésre csak elmásztunk. Az a tény, hogy már megint rossz buszra szálltunk, már senkit nem lepett meg, egy kis gyalogtúra mindenkinek jót fog tenni egyszer majd a távoli jövőben. A Sportközpont előtt hihetetlen tömeg és hangulat verődött össze, majd egy kisebb tolakodást követően bejutottunk, szereztünk pizzát és vörösáfonyás redbullt is (utóbbi a szívemnek kevésbé esett jól egy ilyen hétvége után) és végre-valahára elfoglalhattuk a helyünk a lelátókon. A pécsi kar ült velünk szemközt, eszméletlenek voltak :D Komplett zenekart hoztak magukkal, akik el tudták játszani a *egyetem neve behelyettesítendő* ollé-t is. A pompom csapatok lenyűgözőek voltak, és igazán büszke voltam, hogy szegedi színekben drukkolhatok nekik. Persze minden fiú szívet megdobogtattak, különösen a pécsi lányok. Hiába, az az egyetem idén nagyon belehúzott. Megnyerték az egész kupát, mi a harmadik helyen végeztünk, szegény Debrecent pedig mindenki elverte.

Mindenesetre a kupa egy életre szóló élmény volt, egy igazi hatalmas buli, amit kár lett volna kihagyni. Főleg, hogy "hazai pályán" volt. Jövőre Pécsett. Ti jöttök?

Boldog Nőnapot!

Az idő aközben haladott sietve, és mint az előző bejegyzésben is már jeleztem volt, elkészültem szexuálprevenciós előadásommal a fogamzásgátlás témakörében. Nagyon izgulok és nagyon várom már az első alkalmat, mikor tapasztalatlan remegő lábaimmal első ízben lépem majd át valamelyik találomra kiválasztott szerencsétlen osztály ajtaját. Ha minden igaz, és az ég is úgy akarja, erre a jeles eseményre egy hónapon belül sor is kerül. Addig pedig próbaképp 80000-jére is előadom a szobatársaimnak, a páromnak, a húgomnak, az apámnak, az épp arra tévedő gyanutlan egyetemistáknak, ésatöbbi. Igazi megváltás lesz a környezetemnek :)

De nem emiatt kezdtem bele a mai bejegyzésbe. Az ok ismét a SCORÁ-hoz köthető, és nem másról van itt szó, mint egy újabb rendezvényről. Hasonló az AIDS naphoz, ugyanazok a játékok, ugyanaz a helyszín, ugyanaz a töretlen lelkesedés (részemről) és ugyanaz a kreatív menekülés (a játékosoktól).

Az előzőekben részletezett pompás kiöltözéssel meg is jelentem a helyszínen, és emberhiány miatt most én is a játékok közelébe kényszerültem, és egyáltalán nem bántam meg :) A program most az AIDS naphoz képest egy kicsit monumentálisabb volt, a Green Team csapatával, a szegedi Kubai Salsa tanfolyammal és Kun István mesteredzővel koprodukcióban hajtottuk végre a megtisztelő feladatot: minden arra járő nőnek együtt kívántunk boldog nőnapot.

Az elején persze megint rángatni kellett az embereket, valahogy senkit nem vonzott a "gyere, játszunk tök jó lesz" gyenge promóciós szöveg. Aztán egy külföldi srác jött oda hozzám és kérdezte, hogy ez mégis micsoda itt. Legjobban a harcművészeteket és a nők önvédelmét reklámozó edző érdekelte, és mire elmagyaráztam, hogy kik ők és mit csinálnak, a srác széles mosollyal az arcán rongyolt oda és már messziről üvöltötte:
Teach me protection! I need protection! So what if I came with a knife jájájájá!!??
(ez utóbbi harci kiáltás akart lenni)

Szinte hihetetlen, de a srác után csak úgy dőltek az érdeklődők, nagyon sokakat érdekelt az önvédelem, és utólag mesélték, hogy tényleg haszonos is volt. Egész kis tömeg verődött össze a verekedők körül és az edző türelmesen magyarázta, hogy mi a teendő támadás esetén. Örülök neki, hogy sikerült összehozni ezt a programot, mert a SCORÁba, mint a továbbképző hétvégén megtudtam, beletartozik a nők erőszak elleni védelme. Erről többet egyébként a NANE oldalán lehet olvasni, ha valakit érdekel.

(A programot egyébként magamban szotokán-harci bemutatónak tituláltam, amit az alábbi videó ihletett: https://www.youtube.com/watch?v=TyPeoFIev68)

És a játékok? Szexkerekeztem, ami abból állt, hogy a kipörgetett témából kérdéseket húztam és a játékosok válaszoltak rá, majd közösen megbeszéltük. Töltettem ki kvízt, többek közt egy nyugdíjas házaspárral akik borzasztó lelkesek voltak. Raktunk sorba együtt párkapcsolati stádiumokat két lánnyal és megbeszéltük, hogy melyik stádiumok kinél és miért térnek el (ez egyébként nagyon hasznos játék, ajánlom mindenkinek). Végül pedig a frissen beszerzett méregdrága önvizsgálati modelleken mutattam meg, hogy hogyan kell ellenőrizni a mellben és a herében megjelenő elváltozásokat, hogy minél előbb meg lehessen állapítani a malignus elváltozást, ha esetleg tumor van a dologban.

A nyeremény pedig egészen elképesztő volt. A Green Team picike növényekkel érkezett a helyszínre, és aki minden programon résztvett, az hazavihetett egy ilyen kis cukiságot! Én is kikönyörögtem magamnak egyet (ebben volt hathatós segítségem az a lány, aki amellett, hogy a csapattal jött, beugrott hozzánk is egy kicsit játszani) és most boldogan és lelkesen locsolgatom Sheldon névre keresztelt pici zöldemet. Szerintem hasonlítanak :)

Egészségre fel!

Volt egy hétvége. Amikor magasról szartunk az amerikai divatünnepekre és hagyományokra. Egy hétvége, amit azzal ünnepelhettünk, ami jó eséllyel életünk hátralévő részét ki fogja tölteni. Egy hétvége, mikor végre valami hasznos is történt. Tovább»

Vizsgaidőszakról dióhéjban, anatómia vol 1, 2, 3...

Tehát, mint mondtam volt, sikeresen körülbelül akkorra, mikorra szerettem volna, felvettem a vizsgaidőpontot. Utána szörnyű napok következtek. Ingajáratban túráztam a tanuló és a szoba bermuda-háromszög csúcsain, a harmadik szögletet pedig értelemszerűen a mosdó adta.

Tulajdonképpen kevés dolgot szúrtam el annyira az életemben, mint ezt a vizsgaidőszakot. Nem is akarok rá túl sok szót vesztegetni, de azért valamilyen általános tapasztalatos-átfogós mindenkinek jobb legyen az élete képet azért csak kierőltetek magamból.

Három komoly és egy kevésbé komoly vizsga volt kiadva most mint megugrandó léc és senkit sem bíztatok arra, hogy kétszer is leverje, mint én. Kezdjük a kevésbé komollyal: szociológia. Nagyképűség nélkül lehet állítani, hogy két nap is sok rá. Amellett, hogy terjengett egy gyenge 14 oldalas kis "összefoglaló", maga a könyv amiből tanulni kellett, maximum a 60 oldalt tette ki, de még azt se igazán. Ennek ellenére volt, aki megbukott, dehát szerintem nem is létezik vizsga bukás nélkül, akárcsak a tyúk meg a tojás.

A komolyakból kezdjük azzal, ami meglett. Élettanból tesztkérdéses feladatsor volt, azt hiszem, 50 feladat, 27 pont kellett az átmenethez. Igazából ahogy a mellékelt ábra mutatja, megugorható volt, az egyetlen probléma ami ezzel kapcsolatban felmerült, hogy elfelejtettem enni ÉS inni vizsga előtt, így a vércukorszintem drasztikus bándzsidzsámping bemutatója után az egyik tanársegéd aggódva élesztgetett az asztalomról, hogy ugye jól vagyok e. Jól hát! Nem hülye vagyok csak idióta, hogy ezt egy vizsgán bejátszom.

A bikém volt az a tárgy ami miatt mindenki rettegett, hogy ez bonyolult, hogy tanulhatatlan, satöbbi. A valóság viszont már amennyire láttam, az volt, hogy a vizsgáztatók nagy része korrekt volt és aki tisztességesen felkészült, az megkapta a görbülő jegyét. Sajnos ez volt az a vizsga ami a leginkább megszenvedte az anatot, ugyanis aki nem jól osztotta be a vizsgaidőszakot (mint én) egyszerűen nem maradt se ideje, se kapacitása erre a tárgyra. Taktikai tanács bikémeseknek: nagyon-nagyon-nagyon kell sasolni, hogy melyik tanár melyik teremben vizsgáztat. Itt ugyanis nincs beosztás, kijönnek és mondanak egy index-számot és akkor viszont gladiátorként kell küzdeni, hogy nehogy "kegyetlenebb" vizsgáztatóhoz maradjon a kedves hallgató.

Szándékosan hagytam a végére. Legyünk kegyetlenül őszinték: az anatómia nem az én tárgyam. Egyszerűen nem vagyok hajlandó annyi energiát fektetni bele, hogy minden összefüggést megértsek. Nem köt le. És még lusta is vagyok. Viszont úgy érzem, hogy az évek során (meg a rutin ugye) összegyűlt tapasztalataim alapján mára már egészen pontos képem alakult ki az intézetről. Tulajdonképpen három sikertelen szigorlattal a hátam mögött úgy érzem, kijelenthetem, hogy az ott tanító tanárok, biológusok, orvosok ÉS professzorok is emberek. Nem mutánsok, nem Christian Greyek, nem gyilkosok, emberek. Egyetlen egy esetet tudok felhozni mikor igazságtalanság ért ebben az intézetben, az összes többi alkalommal az én számlámon is volt vastagon. Nagyon sokan amiatt lettek ebben a szigorlatban sikertelenek mert megijedtek. Maga a szigorlat szó, az év eleje tartó egymás froclizása, meg a sok rémtörténet... csak kérdezzünk meg valakit akinek már megvan. Mik az emlékeik? "Nagyon rendesek voltak" "Segítő kérdést tett fel a kettesért" ilyen vallomások jönnek. Nagyon kérem, hogy mindenki vésse az agyába. Nem lehetetlen. Nem kell befosni.

Mivel azt tanítják, hogy minden előadás végén kell valami take home message ami lezár és elgondolkodtat, én csak egy mondatban szeretném összefoglalni a lényeget. A vizsgaidőszak kulcsa elmondva nagyon egyszerű, megvalósítani már jóval nehezebb. Az egész alapja a helyes időbeosztás és az önuralom annak betartására és arra, hogy az ember ne féljen felesleges hülyeségektől. Pont. Remélem, a következő vizsgaidőszakra megtanulom.

Elkékülni...TŰZ! avagy hogyan próbáld meg elcsípni a kedvenc időpontodat ETR-ben

Ünnepélyesen és boldogan kijelenthetem, hogy sikerrel felvettük a vizsgákat. Többé-kevésbé. A folyamatot nagyban előremozdította, hogy immár a szobában az internet minimális sávszélességének (ez nem is igaz, tök jól megy, legalábbis jobb, mint tavaly) boldog, büszke tulajdonosaivá válhattunk. Így érkeztünk el novemben 25-ére, mely többszörös pirosbetűs ünnepként is van számon tartva az ÁOK határában. Különböző taktikákat választottunk: Jó előre bespájzoltunk kajával és négy óta az ETR-t frissitettük, volt aki átrohant a TIKbe, és élete árán is védelmezte a szerencsés számítógépet, volt aki az otthoni internetben bízva saját bátyját bízta meg A feladatra.

 

Lássuk az eredményeket :) Mivel a nagy többség a szigorlatot eleve úgy tervezte, hogy az első vizsgán nincs az a szerencse, hogy átmenjen, nagyjából mindenkinek ugyanarra az időpontra lett volna szüksége. Mikor eljött a varázslatos pillanat, a szerver természetesen kishíján összeomlott a túlterheltségtől, az anat időpontok viszont bámulatos gyorsasággal kezdtek fogyni. Mire ráklikkeltem a 0/19 jelzésre, már be volt telve. Káromkodva kattintgattam tovább és láss csodát: csupán egy nappal később kellett felvennem, mint terveztem. Legjobban a TIK versenyzője járt (hiába, az egér hasznos lehet) legrosszabbul pedig holtversenyben az anat vizsgakurzusos és a báty-távirányítós.

Az anat vizsgaurzura nem engedték felvenni a szigorlatot, de mire erre rájött, már a vizsgakurzus időpontok is veszélybe kerültek, arról nem is beszélve, hogy nagyjából január 20 után van az első olyan szigó időpont amire még hely is van. 
A báty pedig- mint kiderült, nem volt a helyzet magaslatán gyorsaság ügyében, így sikeresen felvette a vizsgákat szépen szisztematikusan mindet januárra, 2 napos kihagyásokkal. Utólag korrigáltuk úgy, hogy a végeredmény az újoncnak is nagyon tetszett, bár van egy olyan érzésem, hogy többet a bátyó nem lesz felkérve ilyen horderejű feladatokra.

Úgyhogy csupa jó hír: internet van, időpont van, tudás lesz, szóval már csak azt kellene beszerezni és nekiindulni annak a bizonyos diploma szögletnek.