(Akkor is) Orvos leszek

Soha nem adjuk fel!

A segédápolói munkáról címszavakban

Amikor eldöntöttem, hogy segédápoló leszek, próbáltam mindenfelé utánaolvasni, hogy esetleg vannak e tapasztalatok, vagy álláshirdetések, stb. Hát, álláshirdetést nem találtam, és személyes tapasztalatokról is csak egyetlen egy pécsi hallgató blogját találtam meg, de csak egy bejegyzés volt, benne pedig semmilyen utalás arra vonatkozóan, hogy hogyan szerezte meg a munkát, mennyit fizetnek, mik az elvárások, stb...Szóval gondoltam, hogy leírom, amit én tudok, és hátha a jövőben valaki tanácstalan lesz, segíthetek neki egy kicsit.

1. Mik az elvárások?

Egy segédápolónak nem kell különösen nagy végzettség, a nyolc általános éppen elegendő. Még érettségire sincs szükség. 
Ezen kívül még jó, ha van talpraesettség, tanulékonyság, mozgékonyság, lelkesedés és gondoskodási/törődési hajlandóság, de ezek persze opcionálisak.

Ezen kívül nem árt bebizonyítanod, hogy nem vagy emberekre veszélyes (magyarul egészséges vagy). Ebben az üzemorvos lesz segítségedre, egy vérvétel, egy tüdő röntgen és esetlegesen hiányzó hepatitis B oltás pótlása, egy aláírás részedről arról, hogy nem vagy AIDS-es és kész is.

2. Mit kell vinni?

A szerződéskötéshez gyakorlatilag minden papírt, amit életed során összeszedtél. Kell a személyi, lakcímkártya, adóigazolvány, TAJ, nyolc osztályos bizonyítvány. Ezen kívül nem árt még egy bankszámla, és annak a száma, csak, hogy tudják, hogy hova utaljk a verejtékkel-vérrel (szó szerint!) megkeresett pénzecskédet.

A munkához: pékruci. Nálunk is van ilyen, hogy adnak, én egyelőre nem jutottam el a raktárig, mert folyton dolgoztam. De a lényeg: fehér nadrág, fehér felső, fehér zokni, fehér papucs. A papucs jó, ha nem gumitalpú, tudjátok, ezek a lukacsos műanyag klumpák, mert ezek rettenetesen csúsznak a nedves kövön ami egy kórházban előfordulhat. További jótanácsaim közé tartozik a sokzsebes nadrág/felső, nem, nem a paraszolvenciának. Ha elég nagy az osztály és már így is egész nap rohangásztál, csak belenyúlsz a zsebedbe és előveszed szépen onnan a tűt/fertőtlenítőt/érszorítót/anyámkínját és nem kell lefutnod további 2 maratont.

3. Mit adnak?

Nyilván a legkézenfekvőbb, hogy pénzt. A nyolcosztályos végzettség miatt sajnos a lehető legalacsonyabb mindenkori minimálbér boldog tulajdonosa lehetsz. Ezen kívül még van valami huszonezres juttatás (amit megvallom, nem értettem, mi, de van) és biztosítanak munkaruhát is, ha végre egyszer ráérnék, hogy bemenjek oda.
Ha megmarad valami kaja reggeliből/ebédből/vacsiból akkor azt is lehet fogyasztani, különben éhen halnánk. De amúgy nagyon családias kis közösségbe cseppentem, mindig hoz valaki valami sütikét vagy gyümölcsöt otthonról és azt bedobja a közösbe. Érdemes saját üveget vinni víznek, hogy legyen mivel leöblíteni. Ja, és még valami. Nem jó ötlet a kajálásokat lelkiismereti problémák miatt kihagyni, mert baromi hosszú az a 12 óra és a vércukrod akkora bungee jumpingot fog végrehajtani, hogy nem bírod ki talpon. Vagy egyél, vagy vigyél magaddal cukorkát.

Munkakeresés és egyéb Grimm történetek

Aktívan csak előre és talpra jelmondatokkal láttam neki egyheti pihenés után az álláskeresésnek, ami összesen 1,5 órát tartott, de így is nagyon leizzasztott. Mivel én úgy gondoltam, hogy az ápoló mint olyan hiányszakma, ezért gyakorlatilag mindenhol sikerem lesz. Hát lelövöm a poént: nem arattam osztatlan sikert.


Mikor munkahelyet kerestem, egy dolgot tudtam biztosan: belgyógyászatot szeretnék, mert ez a következő év megpróbáltatása és szeretnék előre tanulni. Voltak még ilyen kisebb gondolataim, hogy nagyobb kórház kellene, hogy én is elférjek, meg ne haljon meg annyi beteg, de az alap a belgyógyászat volt.
Úgyhogy egy szép napon mikor már végre nem látszottak annyira a karikák a szemem alatt, nyakamba vettem a várost és bementem a legnagyobb kórházkomplexumba amit csak találtam. Konkrét nevet nem szeretnék írni, biztos megértitek. A komplexum két részre volt osztva, és az egyik részén kb öt perc után azonnal el is utasítottak azzal a szöveggel, hogy nincs képzettségem. Úgyhogy átbattyogtam a másik részre és vártam a csodát.

Eléggé hülyén éreztem magam, mikor egyszer csak rátörtem a telepvezető ápolóra az ajtót és majdhogynem a "szia, jöttem dolgozni" szöveggel nyitottam. De kiderült, hogy ennek tényleg ez a menete, nem is lepődött meg a főnökasszony, sőt. Egyből megkérdezte, melyik osztály lenne szimpatikus, és a belgyógyászat szó hallatán végigtárcsázta nekem az összes belgyót, hogy kinek kellene egy orvostanhallgató teljes állásban. Hamar kivettem a beszélgetésből, hogy a kulcsszó a teljes állás volt és nem az orvostanhallgató. És az egyik osztálynak kellettem! Képzetlenül, zöldfülűen, valagamon a tojáshéjjal, de így is jó voltam nekik. (pláne teljes állásban) Úgyhogy egyből át is zavartak, hogy nézzem meg az osztályt, beszélgessek a főnővérrel (de hát addigra már bármit mondhatott, én repestem az örömtől, hogy munkát kaptam) és utána döntsek.

Elindult a felvételi eljárás, 3 napon belül hívott a főnővér, hogy ugyanmár, bokázzak szépen be a további papírmunka végett. Na itt indult életem kálváriája. Először a telepvezető főnökasszonyhoz mentem be tokkal-vonóval-bizonyítvánnyal-oltásikönyvvel-kiskutyafülével. Ő adott egy rakat papírt, aminek egy jelentős hányadát leadtam a főnővérnek, egy másik jelentős hányadát meg igazságosan szétosztottam olyan mókás helyeken, mint a vérvétel, tüdő röntgen, üzemorvos. Ezzel elvoltam vagy két napig, hogy minden mindenhol megfelelő módon alá legyen írva, a végén az üzemorvos ezt megfejelte egy Hepatitis B oltással is biztos ami biztos alapon és onnantól kezdve más dolgom nem is volt, csak türelmesen várni a hétfőt, hogy munkába állhassak.

Bukásról mester szinten: Évismétlés

Ha már mindennek vége és semmi nem segít, amikor nem elég többé a két vizsgakurzus, vagy túl sok olyan tárgyad lenne, ami jövőre ráépülne, akkor jön az utolsó utáni mentsvár: az évismétlés.

Ilyenkor amellett, hogy figyelembe kell venni az eddigi szabályokat/korlátozásokat, tudni, hogy melyik félévben hirdetnek meg bizonyos tárgyakat, számolni kell azzal a ténnyel is, hogy bizony-bizony ki lehet kerülni az államilag finnanszírozott képzésből, ha az ember nem figyel oda egy kicsit. Ha persze úgy állsz, hogy gyakorlatilag minden tárgyad hiányzik, akkor nem kell nagyon variálni, egyből egy egész évet ismételsz. A bonyodalom akkor van, ha nincs sok tárgy ami kimaradt.


Még mindig a mémek a legjobb képek...

Tehát: gyorstalpaló és iránytű a mindennapok borzalmához, avagy ezt a három lépést tarts be ha nem akarsz még nagyobbat zuhanni.

  1. Egyszerre két vizsgakurzust lehet felvenni.
    Tehát ha nem teljes évismétlést akarsz és egy félév alatt meg lehetne csinálni a maradékot, akkor igyekezz lecsökkenteni a vizsgakurzusok számát határon belülre. Figyelem: ha ugyanabban a félévben veszed fel újra a tárgyat (tehát harmadjára) akkor nem számít bele a vizsgakurzusokba.
  2. Államilag finanszírozott a képzésed, szóval NE SZÚRD EL!
    A képzésből akkor lehet kiesni, ha két félév alatt nem sikerül teljesítened 36 kreditet összesen. Ez ugyebár nyilvánvaló, mindig az őszi és a tavaszi számít egy adott évből. Amennyiben passziváltatnál, akkor az utolsó két aktív félév összege számít.
  3. Figyelj arra, hogy miből van vizsgakurzus egyáltalán és miből nem.
    Pl.: biokémia II-ből nem szokott első félévben vizsgakurzus lenni.

Vannak egyébként erre képzett emberek, és lehet kígyót-békát kiabálni a TO-ra, de aki az I-II évesekhez van beosztva, nagyon érti a dolgát. Vele nagyon könnyen szót lehet érteni és abszolút segítőkészen áll hozzá minden ilyen jellegű témához.

Mi van, ha nem sikerül? Ha elfogyott a hat vizsgaalkalom, ha megvolt a harmadik tárgyfelvétel és nem sikerült teljesíteni, akkor az adott év vizsgaidőszakának végével megszűnik a jogviszony az egyetemmel, jelesül: ki vagy rúgva. Akkor aztán lehet menni újrafelvételizni, (mert ugye a ponthatárok nem csökkennek) és a következő év elején a TO-nak könyörögni, hogy beszámítsák az eddigi kurzusokat... nem egy álom.

És még valami. Ilyenkor a szülők meg a környezet úgyis rászorít egy mélyebb fajta önvizsgálatra, de mi magunk se mismásoljuk el. Igen, ilyenkor jönnek a kérdések, hogy drága fiam/lányom biztos orvos szeretnél te lenni? Igen, erről is el kell gondolkodni. Meg a tanulási stratégiáról, ami láthatóan nem volt jó, sőt. Akik évet ismételnek, kapnak egy évet, hogy rebootoljanak, hogy újraindítsák a rendszert és megkeressék, de meg is találják a hibát a programban. Mert nem lesz könnyebb soha. Én sokat tanultam magamról, és nagyon remélem, hogy ez a jövőben csak a hasznomra válhat.

Passzív-agresszív időszak

A mai nappal én is beléptem az igazi "nagyfelnőttek" világába, ugyanis alig pár órája passziváltattam a 2016-2017-es tanév második félévét. Szóval hivatalosan is munkanélküli lettem.

Úgy döntöttem még év elején, mikor a tantárgyaimat kellett felvennem, hogy a lehető legkevesebb pénzköltéssel szeretném megoldani ezt a plusz évet és mi más is lehetne költséghatékonyabb, mint hogy egy fél évig Szeged felé se dugom az orrom? Már maga a vonatjegy egy vagyon...hát még a kaja és a koli. Ezért ebbe a félévbe zsúfoltam össze minden megmaradt tárgyamat, hogy mostantól szabad lehessek. Ehhez legalább fél órát töltöttem a TO-n majd utána a Tanulmányi és Vizsgaszabályzattal és végül zöld utat kaptam.

Maga a passziválás nem volt egy nagy történet, be kellett küldenem egy kérvényt a moduloba és pár perc múlva már el is bírálták, az ETR-ben is láttam, hogy nem tudok kurzust felvenni, a státuszom is megváltozott: elbúcsúztunk.

Hogy mik a terveim a jövőre nézve? Természetesen bulik, pia dögivel keresek magamnak első körben egy állást. Segédápoló szeretnék lenni valamilyen kórházban, még nem tudom hogy hol és hogyan, mik a követelmények és mennyit fizetnek, de úgy voltam vele, hogy ha már így is lesz egy félév amivel nem tudok "elszámolni" a leendő karrierem szempontjából, legalább valami szakmaközeli élményem legyen. Csak nem árt egy leendő orvosnak, ha szokja kicsit a kórházi klímát.

Emellett persze muszáj lesz haladnom is valamennyit, szeretnék előre tanulni, hoy fél év kihagyás után ne legyen olyan nehéz a visszarázódás. Majd ez is kialakul idővel. Most egyelőre csak fáradt vagyok és igyekszem minél több időt tölteni azokkal az emberekkel, akik már nagyon hiányoztak, egy kicsit pihenni, a sorokat rendezni és a frissen harmadéves fejemmel mindent újrakezdeni.

Támogatásról címszavakban -egy orvostanhallgató ne sírjon!

A vizsgaidőszak viharaiban essen pár szó a hátországról is. Azaz:

Ki milyen támogatással indul az egyetemre?

Ilyenkor ott van az ember mögött jó esetben a család, a barátok. Rég elfeledett nagynénik és nagybácsik írnak a Facebookon, gratulálnak a sikeres felvételihez, már ledoktoruraznak/ledoktornőznek és már a zsebükben érzik a diplomádat. De hogyan fejlődik ez a hozzáállás a továbbiakban?

Akkor még senki nem gondolná, hogy ez az egyetem nem azért van, hogy az ember jól érezze magát benne, és a családod hirtelen olyanná válik, ahogy drága Édesanyám tanította annak idején a tanárokról: ha az elején elhasalsz, örökre vesztes maradsz. És lám, elég egy-két bukás, és az ember máris ott áll döbbent családja körében, akik csak ezt tudják hápogni: "De hát.... Jani... Te gimiben is olyan okos voltál kémiából... hát hogy-hogy nem lett meg a Zh?" (igen, azt sem értik, hogy nekünk demo van, nem Zh...) "Julika, de hát öt napot tanultál, hát miért nem volt ez elég arra az anatómia szigorlatra? Olyan jó fejed volt mindig, teljesen elhülyültél az egyetemen kislányom?" A családtól nem várható el, hogy lépést tartson az egyetemi követelményekkel, tőled viszont sajnos igen...

De van, hogy nem értik, hogy mit jelent a tanulás fogalma.
Gyors szótár: orvosi egyetemen tanulok = napi 10 óra intenzív! sorozatmentes tanulás (minimum)
Mikor este 9-kor még a könyvtárban kuksolsz (Innen is szeretném hálámat kifejezni, ez a 10-ig tartó nyitvatartás szerintem nagyon jó ötlet, én úgyis csak addig tanulok mert aludni is szoktam) és megcsörren a telefonod, és Anyukád a füledbe süvölti, hogy "miért suttogsz?" és mikor a válasz, hogy "könyvtárban vagyok" akkor mélységesen elcsodálkozik, hogy mit csinálsz te ott. És ezt két hétig minden éjjel eljátsza.
Ha hétvégén otthon tanulsz és egyszer csak beállítanak a Manyikáék Ököritófülpösről, mert hallották, hogy itthon vagy és ugyan már mesélj, mi van az egyetemen, te meg épp élettan demora tanulnál.
Ha tanulás közben Anyád rádtöri az ajtót, hogy mennek síelni, mész e velük, te meg az immun tételek felett zokogva csak annyit bírsz kinyögni, hogy nem, mire Apád elmeséli, hogy a mozgásszegény életmód fog téged idejekorán sírbavinni.

A fenti példákban van egy speciális eset, mégpedig a sírva tanulás. Most komolyan, ki nem ismeri? És ez minden egyetemen rendben is van, legalábbis eddigi tapasztalataim szerint, egyedül én voltam akkora paraszt, hogy lekúrtam egy ismerősömet, aki 10 tétel miatt siránkozott, hogy abba lehet hagyni. De aki ilyen helyre merészkedik... próbáljon meg csak valaki amiatt sopánkodni, hogy kihajították anatból, vagy nehéz ennyit tanulni, máris annyi lesz a válasz, hogy "Nem kötelező ezt az egyetemet választani" meg hogy "Ha nem vagy képes elvégezni, keress valami könnyebb szakot" Ja... mintha ez olyan könnyű lenne. Mi sem jókedvünkből jöttünk ide. Nem annyi történt, hogy lejárt az éves előfizetés a Magyar Mazochisták magazinra. Higyjétek el, nagyon nehéz úgy csinálni valamit, hogy évek múlva érted csak meg, hogy miért kellett megtanulni annyira azt a rohadt sejtbioszt. És mellette természetesen nem sírhatsz. Aki gyenge, ne menjen orvosnak.

Ezért teremtették az évfolyamtársakat, a csoporttársakat, akik ugyanazon mennek keresztül, mint Te. És ez szerintem bármilyen egyetemen így van. Én sem tudhatom, milyen szar az élet a BME-n, vagy a Pázmányon, nyilván ott is elég nagy nyomor van. Egy szóval nem mondom, hogy nehezebb lenne a mienk. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy eleve az orvostársadalom megítélése már egy távoli dolog és ezért az odavezető út is túl van hypolva. Éppen ezért nagyobbak az elvárások és a pszihés nyomás. És ez az ami szívás.

Receptek a vizsgaidőszakra: A Huszák-módszer

Nos, tavaly felvettem egy kurzust, aminek a címe az Egészségnevelés alapjai volt. Egyrészt magtud kreditet ad, abból ráadásul kettőt és csak egy beadandót kell leadni belőle még a szorgalmi időszakban, így úgy voltam vele, hogy ugyan mi baj lehet belőle?

A kurzus során végigmentünk a mostanában remélem terjedő prevenciós témákon: alkohol és drog, internet függőség, szexualitás, tanulás.
Az egyik szexes órán találkoztam először a fiatal fickóval, aki széles mosollyal az arcán közölte, hogy őt Huszák Lászlónak hívják és most arról akar beszélni, hogy hogyan kellene a szexuális felvilágosításokat megkezdeni. De nem nagyon tudtunk erre odafigyelni. Ugyanis miközben beszélt, a kezében egy fából faragott fallikus objektumot markolt és azzal gesztikulált hevesen.

Az egyik ember, aki miatt még nem lettem műkörmös. Köszönöm.

Elkezdett sztorizgatni még diák korából, hogy mikor ő ment felvilágosítani, milyen tapasztalatai voltak, elmesélte mikor 5 kg banánnal és "a legolcsóbb óvszerből egy 50 darabot legyen szíves" mondattal állt be a közért pénztárához, vagy mikor költözésnél a barátnője megtalálta a már előbb emlegetett fa falloszt egy láda mélyén... Az egész paliból áradt egy olyan lendület és pozitív energia, hogy őt hallgatva eltűnt minden fáradtság a szemünkből, minden megkínzott gondolat a fejünkből, csak töltődtünk azzal a pozitív energiával ami mint a Niagara ömlött ránk, a hallgatóságra.

Pár héttel később már nagyon a finishben, az utolsó órák egyikére meghirdették, hogy a pozitív életszemlélet meg tanulási technikák vagy mi az anyám... már a címre sem emlékszem, viszont megláttuk az előadó nevét: Huszák L. Nem volt kérdés, hogy megyünk.

Azt hiszem, a sebészet előadójába zsúfoltak be minket, egy jóval kisebb terem, mint a nagyokiban volt, alig fértünk el. Ismét ugyanolyan lendülettel beszélt, mint korábban, Hozott motiváló irodalmat és filmeket (Dr. House pl.) és elmondta, hogy ő hogyan járta ki az orvosit. Ja, mert amúgy orvos.

A módszer (igyekszem jól visszaadni, aztán remélem, nem találja meg és böki tökön magát, hogy mekkora marhaságot hordok itt össze az ő előadásából) lényege az volt, hogy az életben hozzunk létre három prioritási szintet, vagy inkább célokat. Az első kategória azok a célok, amiket most és azonnal teljesíteni kell. A második kategória egy kicsit komplexebb, messzire mutatóbb  célokat tartalmazza, tulajdonképpen ezeknek a megvalósítására van az első kategória. A harmadik szinten valami hatalmas monumentális cél magasodik, ami az egészet mozgatja és motiválja. Szóval megpróbálom megmutatni egy példán keresztül, hogy az én életemben ez most hogy van, hátha úgy érthetőbb:

  1. A mai nap folyamán 10 élettan tételt kell megtanulnom és 30-at átismételni.
  2. Ebben a hónapban le kell szigorlatoznom élettanból
  3. Orvos leszek.

Szóval elvileg ezek a lépések segítenek a célt szem előtt tartani és motivált állapotot biztosítani, ami -mint tudjuk- a legoptimálisabb lelkiállapot a cselekvésre. Furcsa, de csak visszagondolni erre az előadásra már olyan érzetet keltett bennem, hogy azonnal tanulnom kell egy jobb világért.
Lehet ezt úgy is csinálni, hogy az ember masszívan utálja az egészet (mint én az anatómiát) de lehet közben megtalálni benne a "szépséget". Hogy mégis milyen érdekes, hogy hány féle-fajta Interleukint képes az ember szervezete alkotni...

Ps: mikor most képet kerestem, találtam egy oldalt, nézzetek el rá, komolyan :) Akkor megértitek, miért írtam ezt le.

http://vitaldoki.hu/vetes-aratas

Bukásról haladóknak: Mi az a vizsgakurzus?

Akkor folytassuk onnan, ahol abbahagytuk az előző bejegyzésnél. Ha az ember már eligazodott az UV-k rejtelmes világában, az már jó. Illetve jónak nem jó, mert bukni nem szép dolog, de legalább próbálkozott.
Mi a helyzet akkor ha kifutunk az időből, negyedjére sem lett meg a vizsga, és a következő szemeszter már az ablakon kopogtat?


Ilyenkor sem kell (még) kétségbeesni, megfelelő hozzáállást viszont mindenképp kell tanusítani főleg a következő félév során, ugyanis ekkor játszható meg a sajnos sokszor használt mentőövem: a vizsgakurzus.

Mi az a vizsgakurzus? A 2014-ben kiadott Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat értelmében ez a deffiníciója: 
"9.2. A nem teljesített kurzus teljesítése első alkalommal vizsgakurzus felvételével, ezt követően pedig a kurzus teljes megismétlésével lehetséges. Egy félévben legfeljebb 2 vizsgakurzus vehető fel. A vizsgakurzusra való jogosultság feltétele a vizsga teljesítésének legalább egy alkalommal történő megkísérlése. (...) A nem teljesített gyakorlat vizsgakurzusként nem vehető fel."

Oké, mi ebből a lényegi információ?

  1. A vizsgakurzus egy olyan intézmény, hogy ha nincs meg a tárgyad, a következő szemeszterben felveszed ismét. Ekkor már óráid nem lesznek, "csak" vizsgáznod kell belőle.
  2. Itt érdemes azon is elgondolkozni, hogy egyes tantárgyak vagy vizsgák felvételéhez milyen követelmények vannak. Két típus van: kurzusteljesítés kell hozzá, vizsga kell hozzá. Előbbi esetben a vizsgakurzus nem megoldás.
  3. Egy félév során maximum két nem teljesített tárgyad lehet. Erre baromira tessék odafigyelni!
  4. A vizsgakurzus intézménye csak akkor él, ha legalább egyszer becsületesen megbuktál. Úgyhogy akárhogy is futsz kifele az időből, minden tárgyból legalább egyszer menj el szépen vizsgázni.
  5. A gyakorlatok nem vizsgaigényesek, viszont sokszor a meglétük feltétele egy-egy vizsgának. Több módszer van erre: ha túl sok gyakorlatról hiányoztál, nem vizsgázhatsz, ha a gyakorlati dolgozataid átlaga nem x vagy annál nagyobb, nem vizsgázhatsz (lsd. anatómia: bonctermi utóvizsga) stb.

Eddig szép és jó, hol a csapda?

A másod- és harmadév lezárja az úgynevezett Alapozó és Preklinikai modult. (A másodév zárja az alapozót, a harmad a preklinikait) Éppen ezért itt húz meg az egyetem két szép választó vonalat: a másodévesek jobban teszik, ha minden tárgyuk megvan, de nekik még van egy olyan kibúvó lehetőségük, hogy a mikrobiológiát továbbvihetik vizsgakurzusként. De ha más is hiányzik, akkor varázslatos sebességgel újra másodévben találják magukat. Harmadévben nincs kegyelem. Vagy megvan és mehetsz orvost játszani, vagy nincs meg és maradsz.

De ez már az évismétlés, amivel külön fogunk foglalkozni, addig is Boldog Karácsonyt és UV mentes Újévet! :)

Bukásról kezdőknek: az alapok

Úgy érzem, most egy hiánypótló alkotás következik. Legalábbis ha ezekkel a szabályokkal tisztában lettem voln

a időben, lehet, hogy sokkal boldogabb, könnyebb és finomabb illatú lett volna az életem, de hát aki hülye ugye... az a saját kárán sem -tartja a mondás.

A vizsgán való eltaknyolás egy viszonylag hétköznapi képződmény, főleg ha az ember nem az élbolyba tartozik (lsd. korában az egyetemista típusokat). Mit lehet ilyenkor tenni?

Az első és legfontosabb: Vedd fel az új időpontot! Egyrészt azért, mert vannak olyan tárgyak (pl. Anatómia) ahol külön helyek vannak nyitva UV-sok számára. Ezek a helyek viszont már jóval korlátozottabbak, így ha nem akarsz lemaradni, futás! Másrészt ha elfelejted felvenni az új vizsga időpontját és emiatt megcsúszik a féléved, akkor nincs ember a Földön akit jobban utálnál magadnál egy ilyen kis hiba miatt.

Amit az új időpontról tudni kell:

  1. Hiába volt a vizsga szóbeli és te már 10-kor tudod, hogy ez bizony egy kövér bukta, amíg a jegyed az ETR-be be nem kerül, addig hiába is próbálkozol, nem fog sikerülni felvenni semmiféle időpontot az adott tárgyból.

  2. Ha meg is vártad, hogy kipirosodjon az a kis karika ami eddig narancsszínben virított, akkor sem szabad minden időpont! Bukott vizsga után 3 MUNKAnapot kell várni az újabb időpont felvételéhez. Ezzel a ponttal mindenképp érdemes számolni, ha csak bukni mész.

Ha megvan az időpont, akkor beszéljük egy kicsit a lehetőségekről számok tükrében:

1 tantárgyból

3x tudsz menni vizsgázni egy félév alatt.

3 vizsgából az 1. nyilván adott. A második UV 1 névre, a harmadik UV 2 névre hallgat. Ugyanez a módszer abban az esetben, ha valaki pl. javításra vetemedne.
VIGYÁZAT! WARNING! ACHTUNG!
Az UV 2 már nem ingyenes államilag támogatott buli! Minden UV 2-re az egyetem bizonyos összeget ró a hallgatóra. (ETR-ben/csekken be kell fizetni)

Na most. Itt jönnek a csavarok. Ha netán három vizsga mégse lenne elég (ki tudja) akkor abban az esetben negyedik alkalom egy úgynevezett Dékáni méltányossági kérelemmel igényelhető. Ezt ne nagyon lőjétek el, mert mindenkinek csak 2-3 van (azt hiszem, a legfrissebb most a 2) és ki tudja, mikor lesz rá nagyobb szükséged.

Ha tavaszi félév van, akkor még szebb a helyzet, Dékáni MK-val helyet biztosíthatsz magadnak az igen elit Dékáni Hét-nek nevezett fergeteges partin. A legutóbbi változtatások szerint a feltételek: csupán egyetlen vizsga vehető fel az időpontra, de az mindenképpen uv legyen.

Remélem, sikerült összefoglalnom a féléves vizsgák lehetőségeit, hátha hasznos lesz még egyszer valakinek. Egyébként van erre egy nagyon egyszerű megoldás. Ne bukjatok és akkor nem kell ilyen baromságokkal tökörészni :D

Egy korszak véget ért

Két és fél év szenvedés után végre eljött az a pillanat, amikor végleg magam mögött hagyhattam az anatómiát. Ötödik vizsgaalkalom. Senkinek nem kívánom. Az egész félévemet erre az egy vizsgára tettem fel. Az egyetem is segített benne, indított egy kurzust Bonctermi konzultációs gyakorlatok címmel. Itt aztán összegyűlt a bukott anatómiások apraja-nagyja és egy kiutalt gyakorlatvezető felügyelete alatt barátkoztak a tetemekkel. Utólag is, meg akkor nézve is hasznosnak bizonyult az óra. Én pl. csapnivalóan tájékozódom még a való életben az utcákon is –hát még egy emberen! Viszont fél év alatt rengeteget lehet fejlődni, és nem állítom, hogy mindent azonnal meg tudnék találni, de már az is haladás, hogy mostanában nem szoktam összekeverni a nyelőcsövet az aortával. A sors különös fintora, hogy vizsgán mégsem kellett tetemhez mennem. Néha volt egy kis elméleti pallérozás is, akár csak a rendes bonctermi gyakorlatokon, a bonyolultabb részeket vettük át és megpróbáltak mindent egészben láttatni, hátha úgy jobban megértjük.

Rájöttem: az anatómiában egy szabály van: kérdezz! Évek alatt úgyis annyi tanár fog még beléd rúgni akár jogosan, akár kedvtelésből. Eggyel több vagy kevesebb mit számíthat? Mert ez a legrosszabb ami történhet ha kérdezel. (persze nem ez fog, válaszolni fog és jó esetben nem néz teljesen hülyének) Viszont legyenek az embernek kérdései és lássa át az egészet, mert csak úgy fejlődik. Ezt a gyakorlatvezetőmtől tanultam, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Aztán eljött az első vizsganap, amikor úgy döntöttem, megválok a feszültségtől. Korántsem mondom, hogy a jegyem a felkészültségi állapotomat tükrözi, sajnos ez a vizsga ilyen, nagyon nagy szerepet kap benne az a bizonyos szerencse faktor. A szerencse, amiből nekem nem hogy rengeteg, de annyira sok jutott ki, hogy valószínűleg az egész egyetemét elhasználtam tíz évre előre. Az első nap ahogy én tapasztaltam (és higgyétek el, én tapasztaltam bőven) nagyon rendesek. Kedves arccal várták a vizsgázókat, mintha nyoma se lenne a régről ismert vicsorgó vérszomjas doktoroknak. Viccelődünk a tételhúzásnál. Leborítom a csontokat tartalmazó dobozt. Elcsuklik a hangom felelés közben, de mosolyogva megvárják amíg összeszedtem magam.

Aztán a végén a Professzor Úr rám néz és elmondja azt a varázsmondatot, amire hat hónapja vágyom: Átment.

Átmentem.

És bár ez nem egy Oscar-gála, azért szeretnék itt pár sort szentelni első sorban a gyakorlatvezetőmnek és néhány barátomnak és volt vagy jelenlegi szobatársamnak a szakmai felkészítésért. Legalább ennyire, ha nem jobban vagyok hálás a bombabiztos hátországomnak, akik az ösztönzés különböző formáit képviselték -legyen ez atyai szigor vagy anyai mégnagyobb szigor- és természetesen a páromnak, aki minden elképzelhető módon segített, akinek tulajdonképpen a lelki stabilitást köszönhetem az elmúlt hónapokban. Köszönöm nektek a diplomám első sarkát :)

Akkor hogy is volt ez?

Mivel egy ideje nem írtam, magyarázattal tartozom, hogy miért szívódtam fel. A helyzet az, hogy aki már olvasta az előző bejegyzéseket, rájöhetett, hogy évismétlő vagyok. Ismét másodéves lettem, mert a biokémia vizsgáimon kívül egy darab megveszekedett vizsgácskát se tudtam letenni. Aztán bepánikoltam, kifutottam az időből, és elég is volt ennyi ahhoz, hogy újra a másodévben találjam magam. Nagyon nehéz volt ezt elfogadni, égett a pofám mikor véletlenül összefutottam a régi csoporttársakkal, de nem ismertem félre őket, egy részükkel még most is tartom a kapcsolatot, mindig bíztatnak, hogy ne adjam fel és nem gáz ugyan már, ne csináljam hogy itt össze-vissza szégyellem magam. Hónapokig tartott, mire képes voltam együtt élni ezzel a tudattal és nem is mertem folytatni a blogot egészen addig a pontig, amíg biztossá nem vált, hogy az orvosi pályafutásom nem itt és (legalábbis) nem most fog véget érni.

Visszatekintve erre a félévre, azt kell mondjam, tanulságos volt. Egy olyan félév volt, amit nagyrészt a családommal tölthettem újra, rengeteget segíthettem pl a házimunkában…J És tanulással. Körülbelül október táján untam meg a sorozatokat. Nem viccelek. Meguntam őket, egyszerűen már szánalmas kifogásnak tartottam a sorozatnézést tanulás helyett. Szépen lassan egyre több időt töltöttem el az íróasztalnál, egyre több összefüggést fedeztem fel, egyre árnyaltabb képet kaptam az emberi testről. A vízválasztó vizsgám előtti este furcsán nyugodt voltam. Úgy éreztem, hogy ez, amit ebben a fél évben csináltam, tanulás volt. Így kell tanulni. Nem akarom elkiabálni, de talán ez volt a legfontosabb, amit a második másodévemből tanultam.